Kikötők

F C Dm Am Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada, A# F D# C Csak a csend ölel át idebent. F C Dm Am Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él, A# F Gm C Nem is új, mégis más ragyogás. Dm Am Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, A# F Gm C Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. F C Dm Am Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog, A# C F Ami volt, s így dalol, szabadon. D# G D# C Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem. F C Dm Am Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz, A# F D# C Ha a múlt megkísért utadon. F C Dm Am Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok, A# F Gm C Ne tagadd, megmaradt, ami fáj. Dm Am Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part, A# F Gm C Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég. Fm D# C# / D# C# C / F C Dm Am Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz, A# F D# C Ha a múlt megkísért utadon. F C Dm Am Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok, A# C Dm Ne tagadd, megmaradt, ami fáj. Gm C Am Dm Gm C Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled.. F A szerelem...