Képtelen

Bm Visszanézek és látom, hogy más vagyok, G mint pár éve a legelején. D Ez a tétova út valamit rám rakott, A amiről érzem, hogy nem az enyém. Bm Te mindig szó nélkül átvettél belőle, G pontosan tudtad, hogy mit bírok el! D Elvesztettem, hogy merre van az előre, A így visszafelé indultam el. Bm G Más lettem, a tükör így ismer. D A Le nem törölhetem a múltamat. Bm Megtanultál látni engem, G bármit látsz, el nem vakulsz. D Mégis mindent megbocsátasz, A elfogadtál szótlanul. Bm ha megtanulnék látni egyszer G két szemeddel élesen, D rájönnék miért vagyok magam A megszeretni képtelen. Bm Gyakran járnak a vonalak a fejemben, G amik az arcod nem feledik el. D Követem őket és látom hogy öregszem A a tévedésem jeleivel. Bm Már kicsit mélyebről néznék a szemedbe. G Nem olyan görbén mosolyog a szám. D Melletted őszülni szépen is lehetne, A ha tudnék úszni a mesénk taván. Bm G Más lettem, a tükör így ismer. D A Bárcsak utolérhetném, azt ami elszaladt! Bm Megtanultál látni engem G bármit látsz, el nem vakulsz. D Mégis mindent megbocsátasz, A elfogadtál szótlanul. Bm ha megtanulnék látni egyszer G két szemeddel élesen, D rájönnék miért vagyok magam A megszeretni képtelen. Bm honnan tudnám, G hogy milyen szélnek ereszteni D aztán nem utánad eredni? A honnan tudnám? Bm honnan tudnám, G hogy milyen nélküled nevetni? D hogy hogyan kellene szeretni? A honnan tudnám? Bm ha megtanulnék látni egyszer G két szemeddel élesen, D rájönnék miért vagyok magam A megszeretni képtelen. Bm Akkor talán megengedném G magamnak, hogy hibázzak D és Veled együtt szerethetném A mindenét e világnak!