Haver

G C G C G C elcőszobákban lerúgott tornacipők, házibulik G C a lehúzott redőny résein át néztük, hogy hajnalodik D C bemindenezve táncoltunk a teraszon fél háromig, D C és álltuk a félelem óránként ránk törő hullámait G C a vécé hideg csempéjéhez szorítottam a homlokomat G C és imádkoztam, hogy örökké tartson ez a pillanat D C vagy ha nem is a pillanat, hát akkor legalább a délután D C és maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán Am C G de hiába vártuk, hogy történjen valami Am C G mindegy, hogy mi, csak legyen már valami Am C szétszóródtunk szegedre, pécsre, G D felszálltunk a hévre vagy egy londoni gépre Am C G vagy otthon maradtunk, a legmesszebb mindenkitől G C de évente kétszer még felhívjuk egymást és találkozunk G C és próbálunk pont annyit meginni, amennyit régen tudtunk D C aztán legkésőbb éjfélkor szédülve, köpködve elindulunk D C a házakba, amikben örökre elmúlt a gyerekkorunk Am C G de hiába vártuk, hogy történjen valami Am C G mindegy, hogy mi, csak legyen már valami Am C szétszóródtunk szegedre, pécsre, G D felszálltunk a hévre vagy egy londoni gépre Am C G vagy otthon maradtunk, a legmesszebb mindenkitől G C G C D C D C G C előszobákban lerúgott tornacipők, házibulik G C a lehúzott redőny résein át néztük, hogy hajnalodik D C bemindenezve táncoltunk a teraszon fél háromig, D C C mintha tízezer éve lett volna, és egyre csak távolodik